Bulldogharapás

Hátterében a két állcsont növekedési zavara áll. Vagy az alsó állcsont növekedése fokozottabb, vagy a felső állcsont fejlődik kevésbé, de előfordul, hogy a két tényező kombinációjával állunk szemben. A felső állcsont csökkent növekedése már 7-10 éves kor körül is észlelhető, az állkapocs fejlődése ezután válik intenzívvé, a serdülőkor elejétől egyre látványosabbá válik. Az állcsontok növekedése többnyire genetikailag programozott, azonban gyermek fogszabályozó készülékekkel a növekedés valamennyire befolyásolható, serkenthető. Azért fontos az időben megkezdett fogszabályozó kezelés, mert a felső állcsont növekedésének befolyásolására kb. 10 éves korig van lehetőség. Az alsó állcsont esetében a probléma éppen a túlzott növekedési hajlam. Az állkapocs fejlődése nem fogható vissza, ezért ha probléma a csont növekedésében van, csak fogszabályozással korlátozottak a lehetőségeink a probléma megoldására, és műtéti fogszabályozásra lesz szükség.

Amennyiben kiderül, hogy a felső állcsont elmaradt növekedéséből következik a páciens panasza, és még elég fiatal ahhoz, hogy a csontfejlődést serkentsük (9-11 éves kor), enyhébb esetben gyermek fogszabályozás során használt kivehető, súlyosabb esetben pedig kombinált készülékekkel próbáljuk a felső állcsontot ideális pozícióba hozni. Így mire a felső állcsont növekedése lelassul, helyes fogérintkezést és kedvező arcprofilt tudunk kialakítani. A fogak finombeállításához gyakran van szükség további kezelésre, ezt már „hagyományos” fogszabályozó készülékkel végezzük, és mivel a csontos alap korrekciója megtörtént, a kezelés könnyebb, rövidebb. Ha a probléma okozója az alsó állcsont túlzott növekedése, a definitív kezeléssel legtöbbször meg kell várunk az állkapocs fejlődésének megállását, a felnőtt kort. Ez után az állkapocs mérete, helyzete műtéttel változtatható. Mivel az alsó állcsont kifejlődésének mértéke is genetikailag programozott, hiába kezeljük növekedést közben, a végeredményt befolyásolni csak alig lehetséges.