Prof. Dr. Borbély Péter
Olyan folyamat, melynek során a fogszabályozó készülék egy aktív elemébe mechanikai energiát helyeznek, azzal a céllal, hogy a kívánt erőrendszert hozzák létre. Ez lehet a készülék a szájban való elhelyezésének megváltozása, egy csavar méretének változtatása, egy rugó összenyomása, vagy éppen meghúzása, esetleg gumi rugalmasságának kihasználásával. Rögzített készülékes kezelésnél a fogszabályozóív anyagát, méretét vagy az ív szögállását változtatják meg. Az aktiválás célja az állcsontok, fogmedernyúlvány helyzetének, a fogak állásának megváltoztatása.
A fogzománc, majd a dentin részleges, vagy teljes lekopása a fogak rágóélén, rágófelszínén a túlzott mechanikai igénybevétel miatt, melyet idegen anyag hozott létre. Ez lehet külső idegentest (olyan káros szokások, mint a pipázás, dohányrágás, ceruzarágás) következtében, de ide tartozik a helytelen fogmosási technika is, amikor az éles fogkefesörte a foghús (fogíny) visszahúzódását eredményezi, majd a foggyökér viszonylag puha szövetébe egy éles V-alakú bevágást formáz.
Ez az arckoponya leggyakoribb fejlődési rendellenessége. 500-700 élveszülésre jut 1 hasadékos csecsemő, de ez rasszonként nagyon különböző. Fiúknál a keményszájpadi, míg lányoknál a lágyszájpadi hasadék gyakoribb, többségében a baloldalon.
Oka
Ez ideig tisztázatlan, lehet örökletes (congenitalis / endogén faktor), vagy okozhatják környezeti hatások (connatalis / exogén faktor).
Elfordulása
Megjelenik, mint önálló rendellenesség, de jelentkezhet többszörös fejlődési rendellenesség részeként is (pl.: Robin szekvencia).
Megjelenése
Kiterjedés a kialakulása szerint:Lehet egy oldali (unilateralis), vagy kétoldali (bilateralis).
Méret szerint lehet részleges vagy teljes (ajak-, állcsont-, szájpad-, nyelvcsaphasadék / cheilo-gnatho-palato-uvaloschisis).
Osztályozása:
az angol irodalom szerint (jobb oldalról kezdve a középvonal felé, a nyelvcsapig haladva, majd előre a bal oldalig).
Kiterjedése szerint:
L (lip/ajak), A (alveolus/fogmeder-nyúlvány), H (hard palate/keményszájpad), S (soft palate/lágy-szájpad (itt a nyelvcsapra gondolnak)).
Teljessége szerint: teljes (nagybetűvel jelzett), részleges (kis betűvel jelölt), mikroforma (* jelölt), nincs (egészséges terület/intakt, ponttal jelölendő).
Olyan folyamat, melynek során a fogszabályozó készülék egy aktív elemébe mechanikai energiát helyeznek, azzal a céllal, hogy a kívánt erőrendszert hozzák létre. Ez lehet a készülék a szájban való elhelyezésének megváltozása, egy csavar méretének változtatása, egy rugó összenyomása, vagy éppen meghúzása, esetleg gumi rugalmasságának kihasználásával. Rögzített készülékes kezelésnél a fogszabályozóív anyagát, méretét vagy az ív szögállását változtatják meg. Az aktiválás célja az állcsontok, fogmedernyúlvány helyzetének, a fogak állásának megváltoztatása.
Az arckoponya csontjaihoz (ossa cranii visceralis / facialis) tartozik a felső állcsont (maxilla) és az állkapocs / alsó állcsont (mandibula), melyek a fogakat tartják.
Az állcsúcs alakjának, méretének, formájának, és az állkapocs szimmetriájának kialakítása. Általában az alsó állcsont mozgatása után, vagy azzal egyidőben végzett orthognath műtét. Az ógörög „γένειον” (géneion = áll) és a szintén ógörög „πλαστικός” (plastikós = alakítható, formálható), valamint a latin „mentum” (áll) szavakból ered. A szájüregen belüli műtéti beavatkozásnak leginkább esztétikai oka van.
A koponya egyetlen mozgatható, páratlan, patkó formájú teste (corpus mandibulae), melynek két merőleges része (rami mandibulae) is van. A kifejezés a latin „mandō” (rág, elfogyaszt) szóból ered. Embriológiai fejlődését a Meckel-porc irányítja. Születéskor a csont jobb és bal félből áll, melyek csak születés után a csecsemőkorban (első év) csontosodnak össze (symphysis mandibulae). Az erős test (basis mandibulae) felett egy gyengébb, a fogakkal együtt fejlődő fogmedernyúlvány (processus alveolaris) található, mely a fogak elvesztésével visszasorvad. Az állkapocs felhágó ága két nyúlványban végződik: elülső (processus coronoideus) és hátulsó (processus condylaris), mely végén az ízfej (caput mandibulae) található. Az állkapocshoz tizenöt pár izom tapad.
A szó eredete az ógörög „βῐ́ος” (bíos = élet, jó élet) és „μηχανή” (mēkhanḗ = gép, mesterkéltség) szavakból származik. Ez a tudomány az élő szervezetek mozgásjelenségeit és nem élő anyagok – melyeknek hatása van az élő szervezetre–, mechanikai törvényszerűségeit tanulmányozza. A fogszabályozásban a készülékek hatását vizsgálja a fogak, állcsontok és lágyrészek tekintetében.
Az ógörög „κεφάλι (kefáli = fej) és „métron” (mérték, mérce, méret) szavakból származik, jelentése: fejmérés.
A fogszabályozási célból végzett arckoponya és a lágyrészek rendszeres mérése először 1931-ben kezdődött, majd a XX. második felében elterjedt az egész világon. A méréseket diagnózis, valamint kezelési terv készítésére, továbbá a kezelés közbeni, és az elért eredmények kiértékelésére használják. A fogszabályozásban a cefalometria távröntgenfelvétel készítését és elemzését jelenti, ahol minden alkalommal standard röntgenfelvétel készül, vagyis a röntgencső, a fej közepének távolsága, valamint a film vagy érzékelő azonos távolságban helyezkedik el egymástól (beállítás). Ennek azért van jelentősége, mert a leképezett felvételek nagyítása és a két oldal közötti nagyítási különbség (torzítás) azonos, a mérés reprodukálható és több, időbeni eltolódással készült felvétel is összehasonlítható.
Az ilyen felvétel 2D-s (kétdimenziós), statikus képet ad. Lehet oldalirányú felvétel a sagittalis és vertikális síkban, vagy elölről hátra irányúló (anteroposterior), ahol vertikális és keresztirányú mérések lehetségesek. Ennek ellenére nem adhat pontos tájékoztatást a csontok alakjáról vagy térfogatáról, illetve a dinamikus változásokról. A legújabb 3D-s felvétel, mint a ConeBeam CT, MRI már sokkal több információt nyújt, viszont ezek kiértékelése bonyolultabb.
A száraz koponya mérése. Az antropológusok, anatómusok a XVIII. századtól mérik a csontkoponya kiterjedését, arányait és szögeit.
Műtét előtti olyan eljárás, mellyel megszüntetik a természetes dentoalveolaris ellensúlyozást, kiegyensúlyozást (kompenzációt), vagyis a fogak olyan irányú dőlését, hogy a skeletalis rendellenességet csökkentse. Ilyenkor a helyes pozícióba, a skeletalis alaphoz igazítják a fogakat. A páciensnek úgy tűnik, hogy a műtét előtti kezeléssel az állapota egyre romlik. A latin, „de-” (előtagként: az utótagnak valamitől való megfosztása, hiánya), a „com-” (össze) és a „pendo” (mér, mérlegel) a szavakból ered. Például valódi progéniánál a lingualis irányba dőlt alsó metszőfogakat labialis irányba kell dönteni, hogy a műtét után ideális tengelyállásuk legyen, míg ugyanezért a felső metszőket fel kell állítani. Ki kell alakítani a fogívek transzverzális harmóniáját. A páciens azt észleli, hogy egyre nagyobb a fogai közötti vízszintes lépcső és egyre nehezebben érnek össze az oldalsó fogai. Más esetben e célból még fogat is el kell távolítani.
Fogászati szakember, aki minősített szájhigiéniai képzésben vett részt, betegségmegelőző, egészségvédelmi és gondozói feladatokat lát el.
A metszőfogak túlzott vertikális lépcsője, extrém mélyharapás, amikor a felső metszőfogak teljesen elfedik az alsókat. A köztük lévő horizontális lépcső kicsi, az interincizális szög magasabb, mint 155°.
Az arc legnagyobb páros csontja, mely tetraéder alakú és nyúlványokkal rendelkezik. A latin “mala” (arccsont, arc) szóból ered. Belsejében zártüreget rejt (sinus maxillaris / Highmore üreg) és körbe veszi az orrüreget, orrjáratot. A testet megnyagobbítja a járomnyúlvány (processus zygomaticus), homloknyúlvány (processus frontalis), szájpadnyúlvány (processus palatinus) és a fogakkal növekvő fogmedri nyúlvány (processus alveolaris), mely a fogak elvesztésével visszasorvad).
Tudományág, mely a rágókészülékkel, pontosabban a fogsorok fogainak illeszkedésével (occlusio), a rágással, az állkapocsízülettel foglalkozik. A kutatás elmélyed az érintett testrész alaktanában, szövettanában, élettanában, és betegségeinek kialakulásának kutatásában, kezelésében. Különös tekintettel van az állcsontokra, a fogakra, valamint a rágószerv létfontosságú kapcsolataira a test többi részével. Beverly B. McCollum (1883-1969) amerikai fogorvos alapította 1926-ban Kaliforniában a Gnatológiai Társaságot, ezért is nevezik a “gnathológia atyja”-nak.
Robert Ara Goshgarian (1922-1992) örmény származású amerikai fogszabábozó 1972-ben átalakította a transzpalatinálisívet oly módon, hogy a merev áthidaló ív helyett egy vékonyabb (átmérője: 0,9 mm) rugalmas acélívet helyezett. Ezen az íven középen egy “U”-hurkot hajlítanak, mely aktiválható. Típusai: 1. a gyűrűkhöz forrasztott ív, mely elhorgonyzásként szolgál, az őrlőfog mesialis elmozdulása ellen, 2. Az első őrlőfogakra ragasztott gyűrűn palatinalisan tubus van, melybe egy orvos által eltávolítható, aktiválható, majd újból behelyezhető, rögzíthető, fent leírt ívet helyeznek.
Célja a fogak közötti távolság tartása vertikális irányban. A készülék lehet: 1. Kivehető készülék része. 2. Rögzített készülékre felhelyezve. 3. Fogakra önállóan felragasztva Felhasználása: 1. Keresztharapás, vagy non-occlusio megszüntetésének segítése, vagyis a fogakat az antagonista fogaktól elemelik, hogy a mozgatandó fog csücske ne akadjon meg az antagonista fog csücskében. 2. Ahol a harapásemelő érintkezik a fogakkal, ott a fogak áttörését gátolja, míg a többi fog szabadon folytatja a vertikális irányú mozgását.
Charles August Hawley (1861-1929) amerikai fogszabályozó által (1919) kialakított kivehető retenciós készülék. A felső fogív fogait rögzítő akrilát a kemény szájpadot csaknem teljesen befedte és az eredeti készülék helybentartását csak egy labial-ív biztosította. Ez a szemfogaknál fordított “U” kacs volt és ettől a fogtól distalisan fordult a szájpad felé, az akrilban elhorgonyozva. Az alsó fogívre is készül ilyen helybentartó lemez. Kiegészíthető: 1. a jobb helybenmaradás érdekében az első őrlőfogakon lévő Adams-kapoccsal. 2. tágítócsavarral, a növekedést követni, vagy a fogívet tágítani. 3. elülső (mélyharapás estén) vagy oldalsó (nyitott harapásnál) felharaptató sánccal. 4. nyelvráccsal (nyelvlökéses nyelés megfékezésére). 5. headger tubussal (az arcív belső ágának befogadására)
Egy elméleti elképzelés, ahol az antagonista fogak érintkezése az occlusiós vonalban van és az állcsont viszonya tökéletesm ideális. Angle I. osztályú őrlő és szemfogviszony, fogívek középvonala az arcközépvonalával egybe esik, a Spee-görbe egyenes, vagy enyhén görbül, a fogak tengelyállása (angulatio és inclinatio) helyes, az alsó és felső fogak mérete arányos egymáshoz, nincs résesség, nincs torlódás.
A rögzített készüléknek a fogívet követő drótíve. Ez lehet: 1. fogszabályozóív (a bracketek résében elhelyezkedő). 2. a fogív alakjához símuló drótív, mely tartalmazhat kapcsot, hurkot. Mindkettő elhelyezkedhet a fogaktól vestibularisan, vagy oralis oldalon.
A kifejezés ógörög epidimia = járvány és loghosz = ok szavakból származik. A járványtan a ragályos betegségek terjedésével, gyakoriságával és a nem fertőző, idült betegségek kiváltó okaival foglalkozik. Keresi a betegségek megjelenésének általános törvényszerűségeit. Nem az egyénre, hanem az egész társadalomra összpontosítva azonosítja és osztályozza a kórokozókat, és nagy figyelmet fordít a megelőzésre.
A fogszabályozóív “játéka” a bracketrésben, vagyis a bracket és a fogszabályozóív között jelenlévő szabad tér, mely az ív és a bracketrés közötti méretkülönbségből adódik. A nyíláson belül az ív szabadságszögét nevezzük játéknak. Mértéke függ:
414 Google értékelés alapján 
