Lexikon

Olyan folyamat, melynek során a fogszabályozó készülék egy aktív elemébe mechanikai energiát helyeznek, azzal a céllal, hogy a kívánt erőrendszert hozzák létre. Ez lehet a készülék a szájban való elhelyezésének megváltozása, egy csavar méretének változtatása, egy rugó összenyomása, vagy éppen meghúzása, esetleg gumi rugalmasságának kihasználásával. Rögzített készülékes kezelésnél a fogszabályozóív anyagát, méretét vagy az ív szögállását változtatják meg. Az aktiválás célja az állcsontok, fogmedernyúlvány helyzetének, a fogak állásának megváltoztatása.

A fogzománc, majd a dentin részleges, vagy teljes lekopása a fogak rágóélén, rágófelszínén a túlzott mechanikai igénybevétel miatt, melyet idegen anyag hozott létre. Ez lehet külső idegentest (olyan káros szokások, mint a pipázás, dohányrágás, ceruzarágás) következtében, de ide tartozik a helytelen fogmosási technika is, amikor az éles fogkefesörte a foghús (fogíny) visszahúzódását eredményezi, majd a foggyökér viszonylag puha szövetébe egy éles V-alakú bevágást formáz.

Ez az arckoponya leggyakoribb fejlődési rendellenessége. 500-700 élveszülésre jut 1 hasadékos csecsemő, de ez rasszonként nagyon különböző. Fiúknál a keményszájpadi, míg lányoknál a lágyszájpadi hasadék gyakoribb, többségében a baloldalon. 

Oka

Ez ideig tisztázatlan, lehet örökletes (congenitalis / endogén faktor), vagy okozhatják környezeti hatások (connatalis / exogén faktor). 

Elfordulása

Megjelenik, mint önálló rendellenesség, de jelentkezhet többszörös fejlődési rendellenesség részeként is (pl.: Robin szekvencia). 

Megjelenése

1. csak a primer szájpadon (ajak-, állcsonthasadék)
2. primer és szekunder szájpadon
3. csak a szekunder szájpadon (lágyszájpad-, izolált keményszájpadhasadék)

1. ajakhasadék (nyúlajak / labium leporinum / labioschisis / cheiloschisis / coloboma labii)
2. állcsont fogmedernyúlványának hasadéka (gnathoschisis)
3. szájpadhasadék farkastorok / palatoschisis)
4. nyelvcsaphasadék (uvaloschisis / uvula bifida) 
5. a nyálkahártya ép, de alatta az izomzat megszakadt (submucosus hasadék)

Lehet egy oldali (unilateralis), vagy kétoldali (bilateralis). 

Méret szerint lehet részleges vagy teljes (ajak-, állcsont-, szájpad-, nyelvcsaphasadék / cheilo-gnatho-palato-uvaloschisis). 

Osztályozása:

az angol irodalom szerint (jobb oldalról kezdve a középvonal felé, a nyelvcsapig haladva, majd előre a bal oldalig).

Kiterjedése szerint:

L (lip/ajak), A (alveolus/fogmeder-nyúlvány), H (hard palate/keményszájpad), S (soft palate/lágy-szájpad (itt a nyelvcsapra gondolnak)).

Olyan folyamat, melynek során a fogszabályozó készülék egy aktív elemébe mechanikai energiát helyeznek, azzal a céllal, hogy a kívánt erőrendszert hozzák létre. Ez lehet a készülék a szájban való elhelyezésének megváltozása, egy csavar méretének változtatása, egy rugó összenyomása, vagy éppen meghúzása, esetleg gumi rugalmasságának kihasználásával. Rögzített készülékes kezelésnél a fogszabályozóív anyagát, méretét vagy az ív szögállását változtatják meg. Az aktiválás célja az állcsontok, fogmedernyúlvány helyzetének, a fogak állásának megváltoztatása.

Az arckoponya csontjaihoz (ossa cranii visceralis / facialis) tartozik a felső állcsont (maxilla) és az állkapocs / alsó állcsont (mandibula), melyek a fogakat tartják.

Az állcsúcs alakjának, méretének, formájának, és az állkapocs szimmetriájának kialakítása. Általában az alsó állcsont mozgatása után, vagy azzal egyidőben végzett orthognath műtét. Az ógörög „γένειον” (géneion = áll) és a szintén ógörög „πλαστικός” (plastikós = alakítható, formálható), valamint a latin „mentum” (áll) szavakból ered. A szájüregen belüli műtéti beavatkozásnak leginkább esztétikai oka van. 

A koponya egyetlen mozgatható, páratlan, patkó formájú teste (corpus mandibulae), melynek két merőleges része (rami mandibulae) is van. A kifejezés a latin „mandō” (rág, elfogyaszt) szóból ered. Embriológiai fejlődését a Meckel-porc irányítja. Születéskor a csont jobb és bal félből áll, melyek csak születés után a csecsemőkorban (első év) csontosodnak össze (symphysis mandibulae). Az erős test (basis mandibulae) felett egy gyengébb, a fogakkal együtt fejlődő fogmedernyúlvány (processus alveolaris) található, mely a fogak elvesztésével visszasorvad. Az állkapocs felhágó ága két nyúlványban végződik: elülső (processus coronoideus) és hátulsó (processus condylaris), mely végén az ízfej (caput mandibulae) található. Az állkapocshoz tizenöt pár izom tapad.

A szó eredete az ógörög „βῐ́ος” (bíos = élet, jó élet) és „μηχανή” (mēkhanḗ = gép, mesterkéltség) szavakból származik. Ez a tudomány az élő szervezetek mozgásjelenségeit és nem élő anyagok – melyeknek hatása van az élő szervezetre–, mechanikai törvényszerűségeit tanulmányozza. A fogszabályozásban a készülékek hatását vizsgálja a fogak, állcsontok és lágyrészek tekintetében.

Az ógörög „κεφάλι (kefáli = fej) és „métron” (mérték, mérce, méret) szavakból származik, jelentése: fejmérés. A fogszabályozási célból végzett arckoponya és a lágyrészek rendszeres mérése először 1931-ben kezdődött, majd a XX. második felében elterjedt az egész világon. A méréseket diagnózis, valamint kezelési terv készítésére, továbbá a kezelés közbeni, és az elért eredmények kiértékelésére használják. A fogszabályozásban a cefalometria távröntgenfelvétel készítését és elemzését jelenti, ahol minden alkalommal standard röntgenfelvétel készül, vagyis a röntgencső, a fej közepének távolsága, valamint a film vagy érzékelő azonos távolságban helyezkedik el egymástól (beállítás). Ennek azért van jelentősége, mert a leképezett felvételek nagyítása és a két oldal közötti nagyítási különbség (torzítás) azonos, a mérés reprodukálható és több, időbeni eltolódással készült felvétel is összehasonlítható. Az ilyen felvétel 2D-s (kétdimenziós), statikus képet ad. Lehet oldalirányú felvétel a sagittalis és vertikális síkban, vagy elölről hátra irányúló (anteroposterior), ahol vertikális és keresztirányú mérések lehetségesek. Ennek ellenére nem adhat pontos tájékoztatást a csontok alakjáról vagy térfogatáról, illetve a dinamikus változásokról. A legújabb 3D-s felvétel, mint a ConeBeam CT, MRI már sokkal több információt nyújt, viszont ezek kiértékelése bonyolultabb.

Műtét előtti olyan eljárás, mellyel megszüntetik a természetes dentoalveolaris ellensúlyozást, kiegyensúlyozást (kompenzációt), vagyis a fogak olyan irányú dőlését, hogy a skeletalis rendellenességet csökkentse. Ilyenkor a helyes pozícióba, a skeletalis alaphoz igazítják a fogakat. A páciensnek úgy tűnik, hogy a műtét előtti kezeléssel az állapota egyre romlik. A latin, „de-” (előtagként: az utótagnak valamitől való megfosztása, hiánya), a „com-” (össze) és a „pendo” (mér, mérlegel) a szavakból ered. Például valódi progéniánál a lingualis irányba dőlt alsó metszőfogakat labialis irányba kell dönteni, hogy a műtét után ideális tengelyállásuk legyen, míg ugyanezért a felső metszőket fel kell állítani. Ki kell alakítani a fogívek transzverzális harmóniáját. A páciens azt észleli, hogy egyre nagyobb a fogai közötti vízszintes lépcső és egyre nehezebben érnek össze az oldalsó fogai. Más esetben e célból még fogat is el kell távolítani.